Történetünk

Emlékszünk még mindannyian milyen volt a nagyinál, amikor művelte a kertet, nyáron üstben főzte a baracklekvárt, gyúrta a grízes tésztához a tésztát, abból a tojásból, amiket a tyúkjai tojtak. Volt disznóvágás, sült a tepertő, füstölődött a szalonna, a sonka, a kolbász, volt süti az asztalon. Melengető jó érzések járnak át, mikor a régmúlt képei jelennek meg a lelki szemeink előtt. Azt hiszem ezeket a dolgokat kerestük mi is, vissza szerettük volna hozni a saját életünkbe, talán ezek a dolgok indítottak el bennünket azon az úton, amit most járunk. Amikor 2017 nyarán elköltöztünk a Bakonyba, a gyomrunk táján bizsergető, melengető érzéssel tettük, hisz a múltunk egy részét szerettük volna a jelenünkben is megélni.

A házat amelyre a választásunk esett, úgy hirdették meg, hogy kaphatunk hozzá egy kutyát, ha vállaljuk. Persze, hogy szerettük volna a csajszit, így lett egy pulink is a házzal, Dorka, aki egyeduralkodója volt a portának költözésünkig.

Az előző tulajék pár dolgot vetettek a kertben nekünk, ami nagyon jól eső dolog volt, így már a kert is termett, amikor beköltöztünk a házba és egész nyáron ettük a saját kertben termelt zöldségeket, gyümölcsöket, télire is tároltunk zöldségeket a pincébe és befőzni is tudtam. Olykor már saját kenyeret sütöttem, amikor az időm engedte és egy csomó mindent mi próbáltunk megcsinálni nem csak a ház körül, de az ételeink közül is.

Úgy terveztük, első évben lesz pár tyúkunk, majd minden más alakul szépen, lassan, a sors persze egészen máshogy gondolta, mutatott nekünk egy jobb küldetést.

Veszprém egy részét ekkortájt, egy pár kecske tartotta rettegésben, kijártak az utcára, rémisztgették az embereket és az autósokat, sőt, bejártak egy tüzépre is, ahol a cementes zsákot is megrágcsálták, mindent összeugráltak, lepisiltek. Egy közeli fóliasátorba is olykor betértek és elég komoly károkat okoztak ott is. Szóval a környéken kezdett nemkívánatossá válni a jelenlétük, űzték, hajtották, bántották őket. Később az egyik nőstényt egy kutyafalka megölte, így egy bak és egy nőstény maradt életben. A 80 kilós bak megvadult, mindenáron védelmezte a megmaradt párját. Így felgyorsultak az események pár hónapos ittlétünk után arra eszméltünk egy nap, hogy a kecske párt kell  mentenünk, kalandos körülmények közt. Velük indult igazán, a mi vidéken bénázásunk.

Mindkettőnk múltjában szerepeltek már kecskék, volt valamennyi tudásunk a tartásukhoz, de ma azt mondom ami ezután következet, még arra a múltunk sem készített fel bennünket igazán. :D Mentésükkor nem álltunk teljesen készen arra, hogy mi kecsketartók legyünk hisz, egyik óráról szinte a másikra kellet elhozzuk őket, nem előzte meg hosszas szervezés az akciót. De pár napon belül állt az új karámjuk, aztán lassan, hónapok alatt megtanultak bennünk bízni, nem rettegni tőlünk és elfogadtak bennünket gazdájuknak. Nagyon le voltak fogyva, de hetek alatt a normális étel és a biztonságos hely segítségével, új erőre kaptak. Ördög háremet kapott 2018-ban, már 4 csaja lett.

Nem csak tyúkjaink, de már kacsáink is vannak, akik itt bújtak ki nálunk a tojásból. Közben lettek futókacsáink is, akik félnek tőlünk és most szoktatjuk őket magunkhoz.

A párom kemencét épített a költözésünk évében, amit amellett, hogy fűtésre használunk, sok ételt és kenyeret megsütött. Eleinte élesztősök voltak a kenyereim, ma már csak kovászos kenyereket készítek. Az étrendünkön az utóbbi években sokat változtattunk, nagyon sok bolti dolgot elhagytunk és egyre több új dolgot próbáltunk ki. A kovász készítés mellett, ilyen a fermentálás (erjesztés), tartósítószer mentes befőzés, szappankészítés, különböző tejtermékek elkészítése, házi tészta készítés... stb.

Próbálunk a kertben is minél több mindent megtermelni magunknak, többféle művelési módot próbáltunk már ki és az idén is több kísérletbe belevágtunk. Lett egy mélymulcsos rész is, és van több féle magaságyásunk is.

Ördög sajnálatos halála, változásokat hozott az életünkbe és a gazdaság életébe is. Az addigi terveinket át kellet alakítani, ami új lakókat is eredményezett.

Nem vagyunk mintagazdaság, teljesen hétköznapi, hol így, hol úgy kaotikus a portánk.

Úgy élünk, mint a legtöbb vidéki kisgazda, és ezt az életet mutatjuk be nagy szeretettel mindazoknak, akik kíváncsiak rá.